Egyáltalán összefér ez a két szó egymással? A legtöbb ember számára evidens, hogy esni kizárólag lefele lehet, és igazából teljesen igazuk van, de csupán egy pontig. Gondolkozzunk picikét a fizika szemszögéből. Ha egy test szabadon esik, akkor a gravitációs erő a Föld középpontja felé húzza, tehát idáig semmi különös nem történik, viszont szerintem komoly probléma, hogy itt megáll általában a tudomány, túlságosan rövid távon gondolkozunk. A következő lépés ugyanis, hogy sok esetben ez a test visszapattan. Pontosan erről a jelenségről fogok ebben a bejegyzésemben írni.

Az élet szépsége szerintem, hogy minden helyzetben van választásod. Egyetlen egy dologgal fontos viszont ezt kiegészíteni: nem mindig ugyanazon a területen. Hozhatsz döntést arról, hogy abbahagysz egy káros tevékenységet, elsajátítasz valamilyen képességet, többet vagy éppen kevesebbet csinálsz valamit, stb. Ezekben a helyzetekben magáról az eseményről döntesz, te döntesz róla, hogy valami megtörténjen-e.

Természetesen rengeteg olyan helyzet van, amikor az esemény adott, megtörtént, legyen ez bármilyen szomorú, és ez tőled teljesen független. Ebben az esetben is van választásod, te döntöd el, hogy hogyan reagálsz az adott eseményre. Hagyod, hogy a harag elhatalmasodjon feletted, vagy képes vagy ilyenkor is előre tekinteni? Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb meghatározó tényezője egy élet milyenségének.




Jusson eszedbe az, hogy egy labdát minél nagyobb erővel dobunk a földhöz, annál magasabbra pattan felfele. Te is működhetsz pontosan úgy, mint ez a labda, a döntés a te kezedben van. Te döntöd el, még ha az esemény adott is, hogy mit hozol ki belőle. Itt dől el, hogy végül a kívánt eredményt kapod-e. Egyszerű úton még senki sem jutott igazán magasra. Mindig voltak mélypontok, ahonnan kiválóan tudtak felállni, majd sokkal jobb helyzetbe kerültek, mint előtte voltak. Szerintem ez az életben a kívánt eredmények elérésének egyik legfontosabb kritériuma.

Én az életet egy görbeként képzelem el, ami egyszer véget ér, sosem tudhatjuk, hogy mikor, de addig az egész világon nekünk van a legnagyobb kihatásunk az alakulására. A nagy egész szempontjából nem meghatározó az, hogy az élet közben kisebb nagyobb, vagy adott esetben óriási problémákat dobál bele, ezáltal mozgatja a görbénket, mivel úgy gondolom, úgyis az lesz végül a döntő momentum, hogy mit hozunk ki belőlük, hogyan reagálunk ezekre. Ezért tartom az optimizmust egy elképesztően konstruktív tevékenységnek.

Ez elől az egész elmélet alól egyetlen egy kivétel van: a halál. Erről nem mi döntünk, csupán befolyásolhatjuk eljövetelét, azonban ez lehet a legfőbb mozgatórugója az életnek. Eddig a pontig te döntesz az egész életed alakításáról. Te alakíthatod úgy, hogy a végén azt mondhasd, megérte, kihoztam belőle a tőlem telhető legtöbbet. Pontosan ezért arra bíztatlak, hogy ne félj. Ha valamit megpróbálsz, akkor megadod az esélyt magadnak, de ha félsz, és emiatt nem élsz az álmaidnak, akkor azt örökké bánni fogod. Az egyszerű, kikövezett, biztos út sok ember számára rendelkezésre áll, csak az a baj vele, hogy nem vezet sehova. Ha vezetne, akkor az utcákat járva lépten-nyomon lelkes, szenvedélyes emberekkel találkoznánk, szinte kivétel nélkül, én azonban nem ezt tapasztalom. Ezért találd meg a saját utadat! Szentül hiszek benne, hogy bárhonnan bárhova el lehet jutni, ha meggyőződésed, érzed, hogy amit csinálsz az jó.

Kívánok neked sok sikert a saját utad végigjárásához!

Köszönöm szépen ismételten a figyelmedet!