Nagyon érdekes kérdés szerintem a stressz a mai világunkban. Egészségüggyel, társadalommal kapcsolatos értekezésekben rendszeresen hallhatunk, olvashatunk róla, szinte kivétel nélkül negatív kontextusban. A túl sok stressz tönkreteszi az ember idegrendszerét, képtelen lesz miatta megfelelő módon teljesíteni, amely ismét stresszhez vezet, és az ördögi kör sosem zárul be, ez pedig emberek milliárdjainak jelent rendszeresen problémát.

Bennem ezt hallva az első felmerülő kérdés az volt, hogy akkor mégis miért létezik? A stressz nem egy külső hatás, ami ér minket, szervezetünk, szellemünk saját maga számára okozza. Mégis minek? Saját magát nem akarhatja tönkretenni… Valóban nem, a tudományos magyarázata ugyanis az, hogy a stressz az idegrendszer egy természetes védekező mechanizmusa egy adott (negatív) ingerre. Tehát ha valamit rossznak érzékel az idegrendszerem akkor stresszelni fogok. Így már világosabb.

Véleményem szerint, pont ebből levezetve a stressz a legkevésbé sem rossz dolog, hiszen a szervezet védekezik a negatív hatások ellen, ami létfeltételünk. Ezt megértve számomra világossá vált, hogy a stresszt okolni bármiért is teljes mértékben felesleges, ott lesz ettől függetlenül, egy velünk született adottság, folyamat, amit meg kell tanulni megfelelően kezelni.

Pontosan a fentebb leírtakból következően szerintem a stresszkezelés 3 alapelve a következő:

    1. Legyél pozitív viszonyban azzal, ami stresszt okoz számodra!
      Hiába vágysz a pozitív eredményre például egy vizsgán, ha közben a vizsgával, mint folyamattal negatív viszonyban vagy. Ezzel a saját magad dolgát nehezíted, a tudatalattiddal ugyanis nagyon nehéz elhitetni azt a paradoxont, hogy egy negatív folyamattól kapsz majd pozitív végeredményt. Tehát ha például vizsgára készülsz, és stresszes típus vagy a szellemed legőszintébb rétegeiben is a vizsgát egy jó dolognak kell értékelned. Ez kizárja a stresszt, hiszen az idegrendszerednek esze ágában sem lesz egy pozitív dolog iránt védekezni, sőt alig fogod várni, hogy megmutathasd tudásodat.




  1. Tegyél meg minden tőled telhetőt!
    Ahogyan Oscar Wilde mondta: „Az ízlésem a lehető legegyszerűbb. Mindenből beérem a legjobbal.“. Ha hozzám hasonlóan Te is maximalista vagy, és magadra ismertél ebben az idézetben, akkor hadd nyugtassalak meg, hogy ezzel a világon semmi probléma nincsen, ameddig el tudod fogadni, hogy nem lehet minden a legjobb, mindig van hova fejlődni. Fontos tudd, hogy bármilyen módszereket, taktikákat, trükköket alkalmazol, a legjobb eredmények mindig kemény munka árán születnek. Ez nem zárja ki az előbbiek alkalmazását, sőt sok esetben segítik egy kiváló dolog megvalósulását, viszont pusztán ügyeskedéssel, tessék-lássék módon elvégzett feladatokkal sosem fogsz eljutni a legjobb eredményig, bármennyire is vágysz rá. Annál megnyugtatóbb érzés viszont kevés van, amikor legbelül tudod, hogy te mindent megtettél, megfelelő módon felkészültél, az elvárásoknak megfelelően, tudod mire számíthatsz.
  2. Fogadj el minden lehetséges végkimenetelt!
    A végső megnyugvást csak az tudja okozni a legnehezebb helyzetekben, ha kellőképpen végiggondolod, és pontosan tisztában vagy az összes lehetséges végkimenetellel, azok következményeivel. Ha ezek már megvannak, a legrosszabbtól a legjobbig, akkor egytől egyig el kell fogadnod az összeset, ugyanis az életben nem minden rajtad múlik, sokszor egyéb tényezők is közrejátszanak, amelyek következtében előfordulhat, hogy nem a kívánt végeredményt kapod, ám ha ezt az opciót előre tisztáztad, és elfogadtad, persze tudatosítva, hogy a legjobbra törekszel, akkor sokkal jobban tudod majd kezelni, ha nem sikerül elérni a kívánt célt. Persze ez az elv csakis az első kettővel együttműködve alkalmazható hatékonyan.

Jusson eszedbe Assisi Szent Ferenc imája:
„Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. “

Köszönöm, hogy megtiszteltél az életed egy darabjával, hogy ezt végigolvastad!

Sok sikert kívánok neked!